ERDÉLYI JÓZSEF: CSÓK | Nyugat 1908-1941

ERDÉLYI JÓZSEF: CSÓK

Őszutói este késő,
Hull a csillag mint az eső,
Mindenegy lehullt helyjében
Három tünik fel az égen. -

Jön nagyapám a tanyáról,
Gondolkodik a halálról.
Megáll egy kis ablak előtt,
Kocog rajta mint ezelőtt.

Megy nagyanyám az ablakra,
Görbölőjét tapogatja,
A fél szárnyát nyitja félig,
Ősz cselédhez ahogy illik.

Unokájok a kapuban
Egy legénnyel áll titokban,
Ölelődznek, csókolódznak,
Félbenhagyják, hallgatódznak.

,Mit akar kend késő éjjel?’
«Mit akarnék nyolcvan évvel?
Utoljára e világon…
Még egy csókot holdvilágom.»

Felsikolt az ablak szárnya,
Mindakettő sarkig tárva,
Nagyanyám meg kihajolva
Nagyapámat úgy csókolja.

Sirva borul a vállára
,Követlek a másvilágra!…’
«Nem mehetünk oda együtt!…»
,De ha Istent megkövetjük…’

Virágzik a zúz a fára,
Tér nagyapám a tanyára ;
Nagyanyám is a kisházba,
Esnek ágynak, forró lázba.

Mindakettő úgy elalszik:
Szívében a vér megalszik.
Megállanak Isten előtt,
Mint a tiszteletes előtt.

,Akartok-e üdvösséget?:
Egymást bizony megvessétek!’
«Szívesebben elkárhozunk,
Csak még egyet csókodódzunk…»

,Ne féljetek: megbocsátok,
Azt a csókot folytassátok,
Két fiatal testbe nosza
Szálljatok a földre vissza…’

Zárják őket koporsóba,
Útra viszik utolsóra,
Mint valaha esketőre,
Úgy mennek a temetőre.

Göringyet hajint utánok
S csókra gondol unokájok -
Adj egy csókot napvilágom,
Úgysem adsz a másvilágon…

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!