TURCSÁNYI ELEK: ÁLOM
És ajtót nekem senki nem nyitott.
Az is csak félrehúzta függönyét.
De fussak el, ha kedves életem.
Pattant a zár és jött az Üldöző!
Gonosz sejtés homálya csapkodott.
És akkor már egy gangon álltam én.
Itt fel nem tűntem volna senkinek.
Az Üldöző, a sápadt Üldöző!
Amíg csak élek, nem felejtem el.
Bujkált a hold a fellegek mögött.
Viharfelhőket üldözött a szél.
Két árnyék fáradt óraműve járt.
De jött a mit sem sejtő Harmadik.
Megáll… s a Harmadik is szinte lenn.
De hallod ezt?… Sikoltás!… Ó nagy ég.
Segítsetek rajta az istenér!
Tüzes vasat mohón hevítsetek!
S elfogni tán a gyilkosát elébb!
Bitang, ki most is ágyba szendereg!
A vérezőnek írt keressetek!
Nincs semmi nesz… csönd van… éjfélre jár…
A vérfagyasztó, gyilkos éjjelen…
Az udvar itt vérben mosakodik…
Már kél a nap s a bosszú érckarú!
A gyilkos álom nyomtalan vesz el.
Az álmok gyakran bosszulatlanok.
Az éjji álmok sírba szállanak.
Között vígan dudolva ballagok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me