Komjáthy Aladár: Titkok titka | Nyugat 1908-1941

Komjáthy Aladár: Titkok titka

(Osvát Ernőnek)

Előttem éj, mögöttem éj,
éjfélre meghalok,
liliom köntöst adnak rám
fehér, angyal karok.

A hegyre egy felhő repül
és két ezüst galamb,
szemük vörös, miként a vér,
de szívünk enyhe, langy.

Megnyílik ott egy sziklasír,
az Olajfák hegyén,
takarjatok be angyalok,
a koporsó kemény.

Szomorú volt szegény szívem
a földi utakon,
mindig az égre néztem én
és mentem csak vakon.

Mentem tűnődve és vakon,
sok néma lángon át,
hajszoltam űztem, szomjaztam
a Nagy harmóniát.

Örök Zenét álmodtam én
a roppant ég alá,
valóság volt-e? képzelet?
választ rá nem talál

Szívem, szívem, bolond szívem,
mely végre is megállt,
mutassátok meg angyalok
a szent Bethániát.

Tán ott fakad a Nagy Forrás,
melyből a Fény derül
s a földre bús mosolyt terít
kegyes ellenszerül.

Feleljetek ti angyalok,
már enyészet fon át,
vagy nem tudnátok még ti sem
a Nagy Titkok honát?

Lehet, lehet! Aludj te szív,
a koporsó kemény,
aludj, aludj örök álmot
a Végzet ütemén.

Ha van zene s Harmónia,
megfejted ezeket,
a sziklát bársonnyá teszi
az Örök Szeretet.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!