Térey Sándor: Osvát Ernőnek
Horatius (Epistola IV.)
nagy fóliánsba, vékony pergamenre,
s gyöngéd kézzel ápolt a tikkadt kertbe
sok teljes rózsát, tűzszín tulipántot.
Ezerjó fű, Istenfa, szagos mente
mély illata szűk celláját belengte,
ha este bontott ódon könyvről pántot.
a legendát s a verseket szerette,
könyvben, kertben pompás-ritkát keresve
boldog sejteni új költőt, új virágot.
s nem volt a vak sorson nevetni kedve,
s mikor testét az idő eltemette,
nagy tiszta lelke századokba szállott.
elfáradva, már-már kétségbeesve:
hasonlóját még egyszer fellelhesse.
- S egy hajnalon küszöbödön megállott.
amire várt oly sok évig repesve:
Vadrózsát oltott s ifjú dalt, nemesre,
a kertben, mely múlt illatokba mártott.
komoly barát, jó kertész, dalra méltó!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me