Szabó Endre: A nap
És mosolyogva halad, halad,
Lekémlel a kis magyar világra
Mintha csak épen minket vigyázna.
Kárörvendezik sorsunk felett?
Tetszik neki a magyarok gyásza,
Élet romlása, eszmék bukása?
S elindúl lassú utján a nap,
nem érez mást, csak nehéz párákat:
Az ablakból szegény-szag árad.
Mindennapos az éhség minálunk
És jaj-szónk sincs már gyötrelmeinkben,
Tudjuk, hogy úgyis hiába minden.
már azt se bánjuk: holnap mi lesz?
Nincs aki védje mi árvaságunk,
Úgy látszik: már az Isten is ráunt.
Hát mintha egymást irigyelnék,
A toprongyosok ökölre mennek,
S óh jaj! mindig az okosabb enged.
Ugyan mit néz a nap úgy reánk?
S hogyha már itten szépet, jót nem lel,
Hát minek jön fel ránk minden reggel?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me