Komjáthy Aladár: Mikor csillag leszek
mindég, mindég, mindég csak nevetnék.
Felkacagnám lelkemet az égre
úgy lépnék az Úristen elébe.
amim van, azt majd utánam hozzák.
Szegény voltam világéletemben,
adjál Uram helyet veled szemben.
minden füstön, tövön megütődik,
nyíljék meg hát néki a mennyország,
derítsen fényt rája a Te orcád".
helyet is ád a csillagos égen,
csillag leszek, holdkoszorús csillag,
éjszakában aki vígan csillog.
nem árulja azt el az ő fénye,
él a csillag mikor rája néznek,
élsz te csillag, mikor megigéznek.
én leszek e szemekben az ékszer,
áztam-fáztam míg a földön voltam,
melegítsen sugara most holtan.
megremeg a csillagokkal telt táj,
visszagondolunk a földi létre,
nem a rosszra, csak mi volt, a szépre.
így élem én ottan a világom,
csillag leszek, holdkoszorús csillag,
éjszakában aki szépen csillog.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me