Babits Mihály: Levél (Felolvastatott az Ady-ünnepen)

Babits Mihály: Levél
(Felolvastatott az Ady-ünnepen)

Adyra emlékezni, Adynak hódolni – még betegágyamból is fölkelnék, de tudom, hogy járásom gyönge és szavam akadozó. Várnom kell, míg újra biztos léptekkel és hangos szavakkal léphetek arra a dobogóra, mely az Ő nevével ekhózik. Pedig minden magyar dobogó szívét szeretném megekhóztatni az ő nevével! Hol vannak a visszhangos szívek? Visszhangtalan ma a magyarság, mint az írott erdő. A Vígszínházban összegyűlt közönségnek ezt üzenem: nagy vigasztalás nekem gondolatban azok közé szállni, akik az irtott erdőben még élni, zsendülni, emlékezni tudnak!

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me