Marconnay Tibor: Egy táncosnő portréje

Homályos, kékes, csillogó, derengő
a szeme. Az arca aranyból, zománcból
van. A haja vörhenyes. Rojtos kendő
hull le a válláról s új táncot táncol.

És hirtelen - (fenn lobogott szoknyája, fenn még
mint tűzfényű zászló,) - a parkettre siklott
ahogy a hattyu suhan a tóra. S a vendég-
sereg alig látta, hogy nincs ott

mikor a zongorához ült komolyan
- egy illatos fürt árnyékolta arcát -
és most, mint énekes arkangyal olyan
az ajka amint figyeli, hogy hajtják

zsarnoki szép hangok uj mozdulatra
s lázadt lelkére csend szárnya terül.
A búsul. De nincs megoldás. S leng már alakja:
táncolni kell, tovább, szüntelenül.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me