Nagy Zoltán: A varázslóhoz
Nagy Zoltán: A varázslóhoz
Tűzd koponyám a sátorod elé,
Vigyorgó, sárga, diadalmi jelnek!
Eső hadd verje, zörgesse a szél,
Szórt csontjaimmal hadd játszék a gyermek!
Im, amulettet, pajzsot eldobok,
Varázstörő igéket már nem morgok!
Ó jaj, te erdő! Jaj, folyó, patak!
Ó jaj te sík s ó jaj ti messzi ormok!
Vigyorgó, sárga, diadalmi jelnek!
Eső hadd verje, zörgesse a szél,
Szórt csontjaimmal hadd játszék a gyermek!
Im, amulettet, pajzsot eldobok,
Varázstörő igéket már nem morgok!
Ó jaj, te erdő! Jaj, folyó, patak!
Ó jaj te sík s ó jaj ti messzi ormok!
A pillantásod rontó szemverés,
Keserű lelked énekel a szádon,
Ó boszorkányos üdv a szenvedés
Ha általad jön s mindig többre vágyom!
A lelked ájult, mérges liliom,
Szemedben hullócsillag-fány cikázik,
Ó szívtam szived bódult illatát,
Gyönyört és kínt lehellve fulladásig!
Keserű lelked énekel a szádon,
Ó boszorkányos üdv a szenvedés
Ha általad jön s mindig többre vágyom!
A lelked ájult, mérges liliom,
Szemedben hullócsillag-fány cikázik,
Ó szívtam szived bódult illatát,
Gyönyört és kínt lehellve fulladásig!
Futottam én előled, ó Gonosz,
De szellem-szolgáid velem futottak!
A tó vizén, sziklák között, fakón
Libbentek el s a bokrok közt susogtak!
Vertem fejem fatörzsbe lihegőn
S mondtam s hadartam szüntelen: feledd el!
Bujtam barlangba, rejtőztem mezőn:
S megtöltöttem a Feledést neveddel!
De szellem-szolgáid velem futottak!
A tó vizén, sziklák között, fakón
Libbentek el s a bokrok közt susogtak!
Vertem fejem fatörzsbe lihegőn
S mondtam s hadartam szüntelen: feledd el!
Bujtam barlangba, rejtőztem mezőn:
S megtöltöttem a Feledést neveddel!
A jóságod nem bírom, jobb a kín!
Hát tépj, harapj, vedd fel véredbe vérem.
Hadd robbanjon ki lángja széditőn
S kettőzve majd sok kéjes-kínos éjen
S dobogjon fel e gyülölet vadul,
Ha megölelnek alkony-ég kigyultán,
Mint halk zenébe vésztjósló dobok
Kondulnak s döng a völgy alatt a vulkán!
Hát tépj, harapj, vedd fel véredbe vérem.
Hadd robbanjon ki lángja széditőn
S kettőzve majd sok kéjes-kínos éjen
S dobogjon fel e gyülölet vadul,
Ha megölelnek alkony-ég kigyultán,
Mint halk zenébe vésztjósló dobok
Kondulnak s döng a völgy alatt a vulkán!
Nagyobb varázsló vár már énreám!
Csak egyet int: s minden zenék megállnak!
Csak egyet int: s eloszlok légbe én
És vizbe s földbe, újuló csirának!
S leszek vándorló remete-rigó,
Ki békén szálldos s nézdegél a fákon
És mit sem sejt, ha sátradnál megűl
És énekel majd szikkadt koponyámon.
Csak egyet int: s minden zenék megállnak!
Csak egyet int: s eloszlok légbe én
És vizbe s földbe, újuló csirának!
S leszek vándorló remete-rigó,
Ki békén szálldos s nézdegél a fákon
És mit sem sejt, ha sátradnál megűl
És énekel majd szikkadt koponyámon.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
