Jókai Mór: Világteremtés+ | Nyugat 1908-1941

Jókai Mór: Világteremtés+

Jókainak ez a műve fele részben hátrahagyott munkáinak II. kötetében jelent meg, a mű második felének (a Világteremtés negyedik, ötödik és hatodik napjáról szóló fejezeteknek) Jókai kiadatlan kéziratai közt Tábori Kornél jutott most a nyomára. A teljes művet az ő és a Révai Testvérek szívességéből közli a Nyugat.

Régóta folyik a harc a Hit és a Tudás között. Nevezzük őket klasszikus nyelven Religio és Philosophiának.

A Philosophia nyomul előre, hódít, támad, ostromol, tért foglal, új fegyvereket használ. Tábora hatalmas szövetségeseket számít. Vele van az Astronoma, a Geognosia, a Phisica, a Mathesis, a Logica. Tételeit igazolják a napok és tejutak, s az ásatag ősvázak és az élő molluskok, tanúja minden, ami él és meghal.

De a Religio tábora az emberiség százmillióinak lelki érzülete. Egyedüli erőssége a Traditio, de az hatalmas vár. Tanúja minden, aki hiszi a feltámadást, az új életet. Törvényein alapul az emberi társadalom, a család, a haza.

Rég elmúltak az idők, amikor még a világi hatalom pallost, bilincset, máglyát adott harci eszközül a Religio vezetőinek. Galilei nem görbíti meg a térdét, hogy megtagadja tanait a föld forgásáról, a máglya nem hamvasztja el a kételkedés hirdetőit többé.

A Religio azt hirdeti: „Aki hisz, idvezül.“

A tudás egy kérdéssel felel: „Hol?“

Ma már katedrából hirdethetik a kételkedést, s a tagadásnak iskolája van. A Philosophia ráolvassa a hívő emberre a tudás tételeit. „Mit képzelegsz te abban a csalhitben, hogy te vagy a világ ura, mikor maga ez a te világod, melyben uralkodol, nem egyéb egy kipattant szikránál, mely még nem hamvadt el egészen, melyet a szomszéd nap lakói meg nem látnak? A napod maga sem egyéb, mint egy porszeme a nagy tejútnak s a föld, mely szült, csak olyan édesanyja a féregnek, mint neked, akit el fog temetni. S még azzal hízelkedel magadnak, hogy neked lelked van, különb, mint a tengeri kagylónak, melynek nincs látása, mégis házat épít gyöngyökből, drágakövekből, s ezzel a lélekkel keresed az Istent, amíg élsz, s új világot követelsz a lelked számára, ha meghalsz. Hol keresed azt? Az Astronomia nem vezet utadra, a legközelebbi bolygóban, ha laknak emberek, azoknak más arcuk, alakjuk van, mint neked, s ott is anyától lehet születni, s hogy akarsz oda eljutni? Ha fajsúlya van a lelkednek, a föld vonzereje visszatartja. Ha nincs, elemeire oszlik. Ha köneny a lelked, feljuthat az atmoszféra felszínéig, tovább nem, ha éleny: megég, ha széneny: leszáll a földre. Erényeidet őrzöd, jótékonyságot gyakorolsz abban a hitben, hogy majd ezért a túlvilágon megjutalmaznak? Mily jutalmat vársz? Imádkozol, s kihez, kihez? A nagy Teremtőhöz, aki naprendszereivel van elfoglalva, s azt kívánod, hogy „perelj uram perlőimmel“, s hogy kedvesen fogadjon, meg akarod vesztegetni lantban, hegedűben, cimbalmi zengésben. Imádkozol ellentétekért. Két ellenséges hajóhad szemközt áll, ütközetre készen, mind a kettőnek a harcosai ugyanahhoz az Istenhez zengenek zsolozsmákat, hogy fegyvereiket vezesse győzelemre. Melyiket hallgassa meg? S mikor az ütközet eldűlt, az égő, az elsüllyed hajók láttára, a haldokló tömegek kínordításai közepett a győztes fél „Te Deum laudemus“-t énekek, s felhívja az Istent, hogy gyönyörködjék a művében. S nem éred be vele, hogy magadnak mennyországot ígérsz, az Istenfélőnek, hanem poklot is teremtesz az Isten ellen vétők számára, holott a pokol létezését kizárja a logika. Hisz a Sátán nem büntetheti meg azokat, akik az ő hívei voltak, s az ő örök ellenfele, a Jehova ellen vétettek. S az egész túlvilágról való hitet megdönti a tudás. Igenis elkövetkezhetik az ítélet napja erre a kis ködös planétára, melyre a te nagy világod van fölépítve, ha egyszer egy útját tévesztett üstökös beleütközik, de akkor a darabokra szakadó földkéreg s annak a kiszabadult belső lávái és gázai úgy összekeverednek az üstökös alkatrészeivel, hogy azokban a Te hamvaid feltámadásra nem juthatnak. A túlvilágról, a jövő életről több tudata van annak a górcsövi parány kukacnak, mely az almafa idei levelén petéjéből kimászva testvéreivel együtt vékony selyemszállal hozzákötözi a fa rekettyéjéhez bölcsőjét, a falevelet, hogy a halál ellen, a tél ellen megvédje magát, az már jobban tudja a feltámadás titkát, mely neki majdan szárnyakat ad, mit te: a természet királya!“

Ezt hirdeti a Philosophia.

– – – – – – – – – – – – – –

Ezzel szemben emeli fel glóriás fejét a Religio.

„A te erősséged a tudás, az én erősségem a hit. A te várad a csillagász-torony, az enyém a templom. Neked könyvtárak segítenek, nekem csak két könyvem van: az Evangélium és Mózes Szent Írása. Tied lehet az egész világegyetem, de enyém a száz milliók lelki világa. Enyém az ország, a hatalom és dicsőség, amit elvadult elmék az Istenre rákényszerítettek, egy elenyésző semmi. Te megtagadod, hogy az emberek sorsát mennyei akarat intézi, s az országok fejlődéséről van, aki gondoskodik. Én bizonyítom, hogy ez a világ a maga történetével, alakulásával nagyobb csodája Istennek, mint a napok tömege. S az ember testben és lélekben nagyobb remekműve az Alkotónak, mint a Zodiacus összes csillagai. Van-e a napoknak lelke? Tudnak-e a csillagok az Isten létéről? Isten csak ott van, ahol ember van, s ahol ember van, ott mindenütt ott van az isten. Állat, növény, földkérgen áttörő szikla mind él, de Istent nem ismer. S ha Istentől megfosztjátok az embert, hová lesznek az imádat dicsfényes alakjai? A megváltó Jézus keresztre feszített alakja egyenlővé lesz-e a mikroszkopikus ázalaggal? Mózes, a nagy törvényhozó egy nagy csalóvá süllyed-e alá, hogy elfelejtessék? És a Boldogasszonyok, kiknek képeit a családok szentélye őrzi? Ha az oltári alakoktól meg tudnátok fosztani a hívők milliárdjait, nagyobb pusztítást követnétek el, mint a fekete halál és az özönvíz.“

De a hit nem hagyja magát kémiai alkatrészeire szétszedetni. Ahol csak emberi szenvedés, vágy, törekvés van, együtt él vele a hit. Az anya szívébe, ki beteg gyermeke ágya mellett virraszt, az imádság hozza meg a vigaszt, s az aggódó kebel fohászát nem cseréli fel azzal a tudományos adattal, hogy a korall, mit gyermeke nyakára fűzve hord, csak olyan élő állat, mint az ő magzatja. A menyasszony, kit messze elszakított szerelmese visszatérteért könyörög, nem hagyja imáját félbe azért, hogy a kettős csillagok körforgásának elmélete immár megoldatott.

A templom megtelik a zsolozsmától, amit ezer érző kebel összhangoztat: „Erős várunk nekünk az Isten?“

S miért akarjátok az emberi lelket az állati párával egyenlővé tenni? Nem lobog-e előttetek a lángész világa? Költészetben, képzőművészetben, építészetben? Nem hirdetik-e a dicsőséges monumentumok, hogy Isten szövetkezett az emberi lélekkel azoknak alkotásánál?

Miért akarjátok az emberi léleknek halhatatlanságba vetett hitét leszállítani a hernyók és pillangók átalakulási ösztönére? Miért fosztanátok meg a haldoklót a halál békítő túlvilág-hitétől? Miért rontanátok le sírjaink fejénél a márványt, a „Feltámadunk“ felírással?

Hát ez a ti egész világi és társadalmi létezéstek egész lényegében nem azon a törvényeken alapul-e, melyeket a Religio adott az emberiségnek?

Nem a hit alapította-e meg az Istentől kiadott parancsolatokban a családi életet, apa és anya szeretetét, mely végkifejlődésében a haza szeretetében dicsőül meg? Nem a hit parancsolatja védi-e meg a gyöngét az erős ellen, a becsületest az álnok ellen? Nem a hit parancsolatja emeli-e ki a nőt állati alárendeltségéből, hisz a hit nélkül a nő csak kéjre, szolgálattevésre rendelt asszonyi állatja a férfinak: a hit adott neki emberi jogokat, a hit nemesítette meg a szerelmet: állati ösztön helyett magas hivatást tűzve ki céljául.

Lerombolhatnak a tudás emberei mindent, ami szent volt, csak azt az egyet nem, a szerelem szentségét.

– – – – – – – – – – –

Így szól a Religio a Philosophiával szemben.
A harc nehéz, eldöntése nagy feladat.
Kell az ellenfelek közé egy békebírónak jönni.
Mondjuk talán Koronatanúnak.
Ki lehetne az más, mint a Poézis?

A Poézis feladata lehet a tudás, a hit és a Phantasia közreműködésével megvilágítani a Világteremtés nagy misztériumát.

Igazolás Első nap • A központi égitest Második nap • A megolvadt földgömb Harmadik nap • A ködcsillag A negyedik napja a világteremtésnek Ötödik nap A mammutok világa A hatodik napja a világteremtésnek

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me