Komjáthy Aladár: Rabmadár vágyódása | Nyugat 1908-1941

Komjáthy Aladár: Rabmadár vágyódása

Ó! menni, menni, menni,
szállani volna jó,
repülni égve,
azúros messzeségbe.

Suhanni volna jó,
aeroplán s léghajó
röptével versenyezve,
ó! szállni, szállni, szállni,
miként a sasmadár,
míg ragyog, izzik, lángol
a gyémánt láthatár.

Egy csodatáj
bűvéből inni volna jó,
hol megterem
banán és kakaó;
hol lázban forr az agyvelő,
s a barna bennszülött vadász
feketecsíkos
karcsú tigrisre lő.

Gyilkos mocsárban hentereg
a krokodil prédára lesve
s irtózatos a trópikus este.
Fehér holdfényben trombitál
az ősi elefántcsorda
s csillog a messze, messze szteppe,
minthogyha tenger volna.

Jó volna szállni arra délre
a világon semmitől se félve,
szabadon szállni, rabmadár
kedvvel, ki végre rátalál
börtöne ajtajára;
hallgatni légi hárfa
titkos zenéjét csillagtűzben,
amíg a föld alszik lent szűzen;
vijjogva hívni a vad vihart,
mikor fehér a messzi part
hullámok ostromától;
szárnyalni forró táj felett,
hol zengve forr a kikelet,
repülni, szállni, lángban égve
jó volna néked rabmadár:
– anyád a végtelenség – vár.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me