Marconnay Tibor: Vergődő lelked gyermeke

Full text search

Marconnay Tibor: Vergődő lelked gyermeke
Te mindig a gondok asszonya voltál,
simogató kéz, könnyes szeretet…
Izzadságot törültél homlokomról,
sosem féltél a fájó köznapok
bilincsétől…És akkor én csak
átviharoztam rajtad és alig-alig
néztem a lelked.
Ó, átkozott, vad, féktelen fiatalságom!
Átviharoztam rajtad, mint a szél,
amely türelmetlen cibálja a termő fákat
és nem törődik
bánatosan hulló levelekkel.
És olykor elviharoztam melletted, mint a szél
és nem kaptalak föl magammal;
félreesve, vonagló fájdalomban
hagytalak el, árokba sodorva,
éjszakák kegyetlen hóharmatában…
És most, - ó nagy szerelmem szelid ostora!
ugy bünhődöm, hogy mégis, mégis
észre kell vennem szenvedésedet,
magányodat…És megfacsart szivemből
szökkennek könnyek büszke szemeimbe…
Most lesütöm világokat faló,
tüzes és tágranyilt pilláimat -
dühös izmaim ölelésre szelídülnek
s megreszket merev ajkam:
mert mégis csak beleszállt a te
lelked lelkembe, amely megfogamzott;
most a tied vagyok,
a te fájdalmad gyógyitja vakságomat,
eltünt a köd szememből;
gond vagyok, aggodalom én is
s vergődő lelked gyenge gyermeke
az én megújult életem.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me