Gellért Oszkár: A haldoklóhoz
A feszületet.
Első emléke a fegyelemnek:
Ahogy karbatett kezekkel ülsz az iskolapadban.
Ahogy utólszor ég felé emeled őket,
Még ott feketéllik a bilincs árnyéka,
Örök fegyenc itt aki voltál!
Keresztbefektetett karjaidat.
És egybefutnak a vonalak.
Ollókként metszik egymást.
Hogy köldököd zsinórját elvágja a földtől
S új életre segítsen.
Ne nevezd halálnak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me