Monostori Hugó: A Sínai hegyen
A lába végtelen mélységbe omlott,
Lenéztem és egy örök pillantban
A mélység messze kékje szertebomlott.
Lent városok, s buzgó földek feküdtek,
Mint fáradt társak, melyeket betölt
Nyugalmuk és áldása Istenüknek.
Égtől, földtől, álomtól elhagyottan
És láttam messze tőlem a világot
És nagy tüzet láttam a csillagokban.
Egy gondolat, s ez volt, hogy én ma lettem,
Úr enmagamnak és a csillagokban
Írva vagyon, hogy másoknak születtem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me