Peterdi István: Panasz

Ó, nem a te szemed csak, amelynek nagy, mély lélegzettel
Szivom szivemre isteni, állati fényét. Ó, nem egy
Szempár, mely mondja könyörtelenül? A te nyugalmad még nem érkezett el.

Az utcán, munka közt, évek tapasztalatával a mig vértezetten
Süket és vak aszkéta, a magam lehető útját járnám,
Nézés akad, mely szivverést elállit, hogy feldobban rá: "Ujabb remény veszett el.

Annyi és annyi évnek ez az egy
Átka legyen: az élő élet előtt elalélni
Mikor a lélek önként megdermedni megy:

Micsoda sorscsapástól kell annak félni
Harmadik évtizedje akit aláztatás örökké egy ver:

A te szemed, vagy más. Fosztónál szörnyűbb, életet küldő fegyver

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me