SZENES ERZSI: MENEKÜLÉS
Mióta utánam vetetted magad
mintha kalitkába zárt, szabadulni akaró, rab madárraj röpködne bennem
s szárnyaival csapdosná és verdesné a kalitka falát.
Vad robajjal mint a földet átlépő szökőkutak vize bő és széles sugarakban szökik fel azóta a vérem
és folyton Rólad énekel.
És mindez mégsem hajt feléd de menekvésre késztet
mert mindez mit ér,
ha pozdorjává zúzódnék a lelkeden
amely mint egy szikláról levált irdatlan kődarab olyan.
Nincs véső amely bele ne törne,
megbirkózni véle nem tudna semmilyen szobrász erő,
hogy győzné hát megformálni asszonyi kéz?!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me