LESZNAI ANNA: ESTI ELŐSZÓ
LESZNAI ANNA: ESTI ELŐSZÓ
Nem emberversek ezek – asszonyjajok.
Azért irom őket mert sirni nem akarok.
Felsebzett ölemben elfáradt nehéz karok,
Nem asszonykarok már – elfáradt emberjajok!
Kicsiny lett köröttem a tágas tarka világ.
Kilendülő léptem önnön sebembe hág.
Kábultan lekókadt óriássá érett virág,
Nem veti be fénnyel kelyhem a törpe napi világ.
Azért irom őket mert sirni nem akarok.
Felsebzett ölemben elfáradt nehéz karok,
Nem asszonykarok már – elfáradt emberjajok!
Kicsiny lett köröttem a tágas tarka világ.
Kilendülő léptem önnön sebembe hág.
Kábultan lekókadt óriássá érett virág,
Nem veti be fénnyel kelyhem a törpe napi világ.
Fakultan porzik sorsom száz utja céltalan.
Csókcél csak akkor a némber ha csókos célja van.
Szegény szegény szivem acélrugód elernyedt,
Gazdátlanul kell a sutban, céltalan holmi, heverned.
Csókcél csak akkor a némber ha csókos célja van.
Szegény szegény szivem acélrugód elernyedt,
Gazdátlanul kell a sutban, céltalan holmi, heverned.
Heverned kell a porral pókkal kevert padon,
Néked, ki nevetve hevertél a boldog vérpadon,
Magasztosult vérpadján boldog részeg öleknek,
Hol szültél haltál miglen szünetlenül öleltek.
Néked, ki nevetve hevertél a boldog vérpadon,
Magasztosult vérpadján boldog részeg öleknek,
Hol szültél haltál miglen szünetlenül öleltek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
