GULYÁS PÁL: BABITS MIHÁLYNAK • (Debreceni látogatása emlékére)

GULYÁS PÁL: BABITS MIHÁLYNAK •
(Debreceni látogatása emlékére)

A fák hideg feje némán lehajlott
és üresen sóhajt a légen át…
Ilyenkor jössz közénk, bús fényü dalnok,

midőn az évszak lágy lombot nem ád,
mely elringatná lankadó szivedben
a gondolat kétélü pallosát!

Emlékszem még, mily dermesztő hidegben
láttalak legutóbb: egy óriási
sírkert volt Magyarország, s a kietlen

fojtó ködön át nem tudtunk kiáltni,
az ágyúk torka szivünknek meredt, –
inkább szerettük volna a halált mi.

Ekkor láttam meg két komoly szemed:
alkony volt, zord emberiség-lemente,
melynek úgy álltál romjai felett,

mint a Pokol égő bástyáin Dante.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!