SOMLYÓ ZOLTÁN: AZ ÉLET ASZTALA…
gyémántfalatot dobni a számba
aranyvilla hegyéről;
nyelvemre ezüstserleg cseppjét
harmatozni;
nyugtatni testem bibor-trónon,
kristály-tartók virágjai,
rabszolgák legyezői alatt…
A rogyásig terített asztal
megreccsent, hogy melléje ültem;
és a ritka gyémántfalat
hegye megkarcolta a torkom;
a karcsú aranyvilla tompán
a kétsor fogamhoz ütődött;
s az ezüst-serleg bibor cseppje
nyelvemre sebet égetett;
a bibor-trón feltörte húsom
és a sok letépett virág
a hervadást rágta szivembe…
De mindez nem fájt oly nagyon.
Ám a rabszolgák únott, bárgyu
és állati alázata
úgy megnyomta alázott gyomrom,
hogy inkább élő viperát
ennék és innék hozzá mérget,
semhogy az élet asztalához
valaha még egyszer leüljek…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me