MIHÁLY LÁSZLÓ: ÁBRÁND SZÉP ŐSZI DÉLELŐTTÖN
MIHÁLY LÁSZLÓ: ÁBRÁND SZÉP ŐSZI DÉLELŐTTÖN
Csak árnyékom bolyong: meg nem zavarja
a csendet, meg nem hallod neszét,
nézz a szeliden csillanó avarra:
tájra; el vagyok osztva, szerteszét.
a csendet, meg nem hallod neszét,
nézz a szeliden csillanó avarra:
tájra; el vagyok osztva, szerteszét.
Kiszállt belőlem a valóm, a lélek,
s bús fák tépázott gallyai között
pillanatra minden föléled
s úton, bárhol, csak belém ütközöl.
s bús fák tépázott gallyai között
pillanatra minden föléled
s úton, bárhol, csak belém ütközöl.
Vizen, tornyokon, ormon: én vagyok
ami megállít. Mindenüvé látok
szememmel, amely fátylasan ragyog
örök idők őszén kacagva rátok.
ami megállít. Mindenüvé látok
szememmel, amely fátylasan ragyog
örök idők őszén kacagva rátok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
