SÁGI MÁRTA: LAKÁS
lassan usznak lefelé a párás
őszben – csend – a tünődő butorok:
bárkánk begyüjtött állatai
sunyin hunyják szép fejüket
kezünk alá –
(oh, Maradás katonái!) hallgató torkuk
jajgatás pengéjét fogó kardhüvely –
ne mozdulj! ők
velünk mozdulnak
padló rendül, képek sikoltva
lehullnak, szőnyegek felkelnek és megindulnak – roham!
kiröppent hangjuk
meztelenül fájja, markolatig:
emlékezzetek! – jaj
ne mozduljunk, Kedves.
rettenes fegyverben, némán virraszt
kettők körül a palotaőrség:
az Asztal és az Ágy –
s mi
földre rejtvén éhes szemeinket, mikben
szeles csillagos országutak futnak
reszketve járunk
szobáról szobára.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me