SÁGI MÁRTA: UCCAI LÁRMA
piszkos kapuk alól, uccanyilásokból,
pincékből
sikitva, elnyujtva, füttyösen
szakad a tömeg, a habos, kevert szennyviz
függönyös ablakom szélét mosva
megtorlik az enyhe alkonyi uccán –
zsibongva dagad az embertartó ház,
a korcsmák
felzengenek az uccasarkokon –
óh –
Teljes Kórus dicséri ordítva
az egyetlenegy
jó Durvaság gyönyörüségét,
az Aljasság kéjét:
a szükült torkok kórusa,
sirgödrös arcok, rágó savakban
feketére pállott szivek,
szennyben erjedt sorsok (óh – keserü kovász!)
elgörbült életek kara,
a csonkák és változottak
és elforditottak
a volt-emberek kara,
az élő, sikoltó Anyag kara,
mely lázasan hullik nap-nap után
gyárból uccára, korcsmába, s
fülledt odunk gőzébe:
e hevitett, kisérteties, mindig más-más
lombikokba, miket
tudósan és figyelmesen
cserélget rajtuk az egész Óriás Gyár
ura, az alkimista Nyomor.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me