Kassák Lajos: 98
Kassák Lajos: 98
A város ez ahol baráttalanul élsz és korom lepi be álmaid földjét
nem kérdez itt téged senki és nem felelnek a kérdéseidre
ó jaj jaj egyedül állsz a fekete körfal előtt
látod a karavánok vonulását az égen az asszonyok szoknyáit s a szakállas
bivalyokat roppant viztömlőkkel a hátukon
emlékeid rongyai lobognak fölötted s te nem tudsz elfordulni tőlük
gyere mondom gyere elmegyünk a tengerhez s közben megkeressük
a kedvesedet aki most szíve alatt a gyermekkel hazátlanul
bolyong a földön
gyere gyere ott találjuk őt a tengernél amint karcsu fehér lábát mosogatja
a nagy kék vizben
vagy talán ott ül a pásztor előtt aki dudaszóval legelteti nyáját a sovány
hegyi mezőkön
nem kérdezem ki vagy árva gyermek elhagyott szülő megkövesedett fa
vagy gazdátlan komondor
én sem tudom hogy ki vagyok s nincs egyebem ennél az éneknél amit
most neked énekelek
harapj a kenyeremből igyál a vizemből s aztán gyere
felejtsd el a kedvesedet is ahogyan én is elfelejtettem
ez a mi sorsunk
de ne sirj ne sirj
miért is sirnál
nem henyélünk mi és nem vagyunk egyedül ahogy az látszik
milliós seregekben dolgozunk a városban családot alapitunk s aki betér
hozzánk annak gyógyitó meleget és hüs tisztaságot ajándékozunk.
nem kérdez itt téged senki és nem felelnek a kérdéseidre
ó jaj jaj egyedül állsz a fekete körfal előtt
látod a karavánok vonulását az égen az asszonyok szoknyáit s a szakállas
bivalyokat roppant viztömlőkkel a hátukon
emlékeid rongyai lobognak fölötted s te nem tudsz elfordulni tőlük
gyere mondom gyere elmegyünk a tengerhez s közben megkeressük
a kedvesedet aki most szíve alatt a gyermekkel hazátlanul
bolyong a földön
gyere gyere ott találjuk őt a tengernél amint karcsu fehér lábát mosogatja
a nagy kék vizben
vagy talán ott ül a pásztor előtt aki dudaszóval legelteti nyáját a sovány
hegyi mezőkön
nem kérdezem ki vagy árva gyermek elhagyott szülő megkövesedett fa
vagy gazdátlan komondor
én sem tudom hogy ki vagyok s nincs egyebem ennél az éneknél amit
most neked énekelek
harapj a kenyeremből igyál a vizemből s aztán gyere
felejtsd el a kedvesedet is ahogyan én is elfelejtettem
ez a mi sorsunk
de ne sirj ne sirj
miért is sirnál
nem henyélünk mi és nem vagyunk egyedül ahogy az látszik
milliós seregekben dolgozunk a városban családot alapitunk s aki betér
hozzánk annak gyógyitó meleget és hüs tisztaságot ajándékozunk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
