BABITS MIHÁLY: CSAK EGY KIS MÉHE SZÁLLT LELKEMBE...

De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra
ahogy engem márma költött
a hajnalóra.

Nap néni oly szeliden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.

De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
morc harangja:

Egy kicsi méh meg beszorult valahogy
a szobába
s az egész szoba most zeng mint egy zsongó
zeneláda.

Szeretnék sirni: olyan szép minden!
Korholj, bátya:
mért veszett bangó figyelmem annyi
csunyaságra?!

Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
szállt lelkembe
s ujra zeng lelkem - zsong, mintha örök
hangszer lenne.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!