FORBÁTH IMRE: ELÉGIA
FORBÁTH IMRE: ELÉGIA
Ismerd meg furcsa sorsomat, te Utánamjövő
Ismerd hát meg az álmok generálisát
A költőt, a hazugot, a hőst és komédiást
A megroggyant vándort, a letört gentlemant!
Kinek délmagyar erdők zúgtak bölcsődalokat
S kit enyhén ringatott a szőke Balaton
A kormos házak tűzfalai között
Óriási árnyékok alatt kókadón
Itt élt a messzi, napfényes vidék szülöttje
Itt száguldott a kimérák után
A bolondul kék szemű, nyugtalan szívű
A folyton szenvedő és mindig lázadó
Forrón vágyakozó, örökszerelmes fiú!
Hiábavaló és szörnyű tudományoktól szomorú
Gonosz kisértésekkel szinültig teli
Itt kóborolt késsel a fogai között
Vérszomjasan és szerelmesen
Az ősi kőhidon és Campa szigetén...
Ám gyümölcstelen maradt a láz
Visszhangtalan maradt a forró ügetés
Egykor tiszta homlokát bekente a kételynek sara
Fekete szárnyával csapkodja már az únalom.
A Moldva sötét vizénél tágranyílt szemekkel
Bámúl a csillagokra ősi rettegéssel
Árnyékokkal viaskodik s mint az őszi lomb
Mit hideg szél koppaszt, úgy fogynak évei.
Jaj! még fiatalon és nagyon megromolva
Békétlen szívvel néz sorsának holdfogyta felé.
Ismerd hát meg az álmok generálisát
A költőt, a hazugot, a hőst és komédiást
A megroggyant vándort, a letört gentlemant!
Kinek délmagyar erdők zúgtak bölcsődalokat
S kit enyhén ringatott a szőke Balaton
A kormos házak tűzfalai között
Óriási árnyékok alatt kókadón
Itt élt a messzi, napfényes vidék szülöttje
Itt száguldott a kimérák után
A bolondul kék szemű, nyugtalan szívű
A folyton szenvedő és mindig lázadó
Forrón vágyakozó, örökszerelmes fiú!
Hiábavaló és szörnyű tudományoktól szomorú
Gonosz kisértésekkel szinültig teli
Itt kóborolt késsel a fogai között
Vérszomjasan és szerelmesen
Az ősi kőhidon és Campa szigetén...
Ám gyümölcstelen maradt a láz
Visszhangtalan maradt a forró ügetés
Egykor tiszta homlokát bekente a kételynek sara
Fekete szárnyával csapkodja már az únalom.
A Moldva sötét vizénél tágranyílt szemekkel
Bámúl a csillagokra ősi rettegéssel
Árnyékokkal viaskodik s mint az őszi lomb
Mit hideg szél koppaszt, úgy fogynak évei.
Jaj! még fiatalon és nagyon megromolva
Békétlen szívvel néz sorsának holdfogyta felé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
