ZELK ZOLTÁN: ELHULLÓ SZAVAK

Elég egy szó, egy mozdulat, egy tekintet,
hogy szerelemmé érődjék bennem:
elmondhatatlan verssé.

Micsoda szél az, mit a halk lehelet
zudit arcomba! Micsoda vihar
zudul erdeimben!

Hajlongnak fáim s magasba röppennek
álomból riadt madaraim.
Sziv, hogy birod el e fákat!

s hogy birod el könnyed lépteit a lánynak,
ki megbontott hajjal jár-kél erdeidben,
benned jár és dalol.

E dal suttog most számban, sápadt
visszhang! s félszeg fájdalmam
csak pernyéje e tüznek,

mely lassan kihuny, s tán végső lobbanása
e néhány szó: néhány keserü gyümölcs.
Lányka, ha elmégy,

kötényedben vidd magaddat őket.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!