MARCONNAY TIBOR: ÉS EZUTÁN MI MARAD?
MARCONNAY TIBOR: ÉS EZUTÁN MI MARAD?
És ezután mi marad? Hazám és a halál.
Ó hazám! Visszafordulok hozzád.
Visszatérek a bámuló szemü ökrök közé
kiknek még uj a világ, kik még erősek.
Visszatérek májusi rétre, mely zöld, mint a remény.
Majd nézem az alkonyt, az eget,
amely pirossávos, mint az alma a szomszéd úr fáján,
majd cammogó parasztokkal beszélek
holnapi időről, meg tavalyi borról.
Nekik még mondhatok valami ujat,
olyat, mitől fejöket csóválják, botránkoznak
s tüzesen vitázunk, érezve: sorsdöntő a szó.
Igy leszek ismét fiatal, sóhajtok
bárcsak kertem volna, melyet magam
kapálnék, mert hisz nem tehetek jobbat.
Igy jő az est. S kinyujtva lábam,
mely a világ minden utjaitól sajog,
egy ismerős könyvet lapozva
boldogan halok meg tüzhelyemnél.
Ó hazám! Visszafordulok hozzád.
Visszatérek a bámuló szemü ökrök közé
kiknek még uj a világ, kik még erősek.
Visszatérek májusi rétre, mely zöld, mint a remény.
Majd nézem az alkonyt, az eget,
amely pirossávos, mint az alma a szomszéd úr fáján,
majd cammogó parasztokkal beszélek
holnapi időről, meg tavalyi borról.
Nekik még mondhatok valami ujat,
olyat, mitől fejöket csóválják, botránkoznak
s tüzesen vitázunk, érezve: sorsdöntő a szó.
Igy leszek ismét fiatal, sóhajtok
bárcsak kertem volna, melyet magam
kapálnék, mert hisz nem tehetek jobbat.
Igy jő az est. S kinyujtva lábam,
mely a világ minden utjaitól sajog,
egy ismerős könyvet lapozva
boldogan halok meg tüzhelyemnél.
(Paris)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
