ILLYÉS GYULA: SZERELEM | Nyugat 1908-1941

ILLYÉS GYULA: SZERELEM

Minden lány után, kit esküvőről hoznak
- nem titkolhatom én - fanyarkodva nézek -
Ájtatosan lépdel a kedves lány... Ezt is,
no ezt is - gondolom - lecsapták kezedről...

Ott ülök a lagzin, eszem s szivem zokog -
Ó drága hajadon, akit bekötöttek!
Hogyha te azt tudnád! ha tudnád mennyire
értem én vibráló-hajlongó lelkecskéd...

Senki a világon nem érthet úgy téged!
Ládd, meglátom most is lapos hunyorgásod
mögött riadalmad' s kis begyeskedésed' -
s azt is: mért iszol itt olyan kényeskedőn...

És látom, mennyi van benned is, mi hozzám
illene! hány finom részlet, mit csak benned
fedeztem fel s ami nélkül - most tudtam meg! -
éltem hiányos lesz, mint idegen leves.

Egyszer egy erdőben kis tisztásra értem
hova lombokon át lopakodott a nap
s táncolt sikos gyepen, - ó - gondoltam - hogyha
kedvesem egyszer így tudna mosolyogni -

Sok ilyen példám volt. A kutyánk például
úgy tudja csóválni farkát s oly szeliden
néz félretett fejjel, hogy lelkének ezt a
mozdulatát amely leány eltanulná -

- Igen! igen, szivem, te örök kapkodó
ó te emlékezel s tekintsz jobbra-balra!
Örökké hontalan leszel te, örökké
honodat kereső, mint e széttört világ
tárgyai közt futó szerencsétlen isten.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me