ILLYÉS GYULA: SZENNYES SIKÁTOROK KÖZÖTT

Berohantam a kapualjba
homlokomon és mellemen
szúró cseppekben hirtelen
kiütközött a rémület –
az égre néztem, társaim -
rohanó lépte és rekedt
fegyverek csahintásai
verték szívem. – Fejem felett
izzottak messze csillagok –

Távoli korok, ti ózondús
vihar utáni tág idők!
kiknek jöttében úgy hiszek
emlékezzetek majd reánk
emlékezzetek ránk férfiak
s ti jövő boldog lányok is
szennyes sikátorok között
lopakodtunk itt előre
szétszórva, félve, remegő
kezünk kapkodó kézfogása
meleg foganást kereső
szerelem volt, ölelkezés,
erős lelketek szülője!

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me