ERDÉLYI JÓZSEF: BEVONULÁS
ERDÉLYI JÓZSEF: BEVONULÁS
A Szabadító csacsin lovagolt.
Könnyű volt néki: az ács fia volt.
Könnyű volt néki: isten fia volt,
nem eshetett őrajta semmi folt.
Az volt, aki volt, királyi dicső,
alázatosan, szamáron is ő;
s az út alatta: virágos mező, –
ember, ünneplő díszbe öltöző.
Könnyű volt néki: az ács fia volt.
Könnyű volt néki: isten fia volt,
nem eshetett őrajta semmi folt.
Az volt, aki volt, királyi dicső,
alázatosan, szamáron is ő;
s az út alatta: virágos mező, –
ember, ünneplő díszbe öltöző.
De nehéz volt a püspöknek, a grófnak,
kit súlyos díszben díszes lovak vontak,
nagy díszhintóban, míg harangok kongtak
s az emberek az útfélen tolongtak.
Nehéz volt néki, meg egy kis gyereknek. –
Szülője mellett állt a kis eretnek
és érthetetlen könnyei eredtek,
láttán a pompás püspöki menetnek…
kit súlyos díszben díszes lovak vontak,
nagy díszhintóban, míg harangok kongtak
s az emberek az útfélen tolongtak.
Nehéz volt néki, meg egy kis gyereknek. –
Szülője mellett állt a kis eretnek
és érthetetlen könnyei eredtek,
láttán a pompás püspöki menetnek…
Ő még nem tudta, hogy mi az a püspök,
a kis csacsi, és napok óta küzdött,
fűtve fejét, mint valami kis üstöt,
azzal, hogy jön, jön, a püspök, a püspök;
és várt valami különös csudát,
a mesékből, – egy nagy fehér kutyát,
amilyen nincs, vagy táltosparipát,
tündért, vagy aranyszőrű barikát,
a kis csacsi, és napok óta küzdött,
fűtve fejét, mint valami kis üstöt,
azzal, hogy jön, jön, a püspök, a püspök;
és várt valami különös csudát,
a mesékből, – egy nagy fehér kutyát,
amilyen nincs, vagy táltosparipát,
tündért, vagy aranyszőrű barikát,
két szarva közt a nappal meg a holddal, –
nem ilyen juhászt ilyen görbe bottal, –
gyászhintót, ülő, maskurás halottal, –
hitessék el, hogy püspök, a bolonddal,
ne ővele!… Ő kiabálni nem mer,
hogy így becsapták, csak áll könnyes szemmel,
fordul anyjához fakadó keservvel,
s mondja csalódva: hisz ez csak ember…
nem ilyen juhászt ilyen görbe bottal, –
gyászhintót, ülő, maskurás halottal, –
hitessék el, hogy püspök, a bolonddal,
ne ővele!… Ő kiabálni nem mer,
hogy így becsapták, csak áll könnyes szemmel,
fordul anyjához fakadó keservvel,
s mondja csalódva: hisz ez csak ember…
Szamáron, Jézus, ha te jöttél volna:
téged megismer az a kisded szolga,
egy szál ingét is levetette volna,
elédterítni mind sárba mind porba, –
s te lehajoltál volna felemelni,
elédültetni őt és ünnepelni,
nem győztél volna lelkével betelni,
arcára áldó csókokat lehelni…
téged megismer az a kisded szolga,
egy szál ingét is levetette volna,
elédterítni mind sárba mind porba, –
s te lehajoltál volna felemelni,
elédültetni őt és ünnepelni,
nem győztél volna lelkével betelni,
arcára áldó csókokat lehelni…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
