ERDÉLYI JÓZSEF: NAPFORDULÁS
kapja sovány bérét kezéhez,
szegődik és szerződik ujra
az esztendőcseléd s a részes,
csikarva, mint a jót a rögből,
gazdakézből a bért, a részt,
remegve: mit hoz a jövendő, -
fagyot, vizet, aszályt, verést…
s béke, de másodnapja harc. -
Jönnek a betlehemesek:
tégy jót ember, ha jót akarsz,
kivont karddal, küszöbödön,
angyal van és három király
s a három király leborul
a szűzanya lábainál.
házad pallóját döngetik.
Fel gazda, gazdasszony, kalácsot
és bort és tallért adj nekik…
Ingben-gatyában jár az angyal,
jelezve, hogy örök a nyár,
hiába tél, fogság, az Élet
nem halt meg és az Ige áll.
de itt van már, hó, jég alatt
a tavasz, mint titokban egy szép
világhódító gondolat,
mint patyolatpólyában egy kis
magatudatlan csecsemő,
ki pad alatt, hamuban is,
a felnőttek fejére nő.
a télbörtön jégajtaja
s egyszer csak hóvirág csilingel;
felébred a bús ibolya,
felébred a hófoltos erdő
s a kiskert a kis ház előtt, -
egyszer csak a felhők szerelm
borus keble feldübörög…
kétezeréves hosszu tél
s kezdetén-e, végén vagyunk-e,
olyan mindegy. – Az Ige él
s el jön az Ország mégis eljön,
feláll hadak s romok felett,
rügyet pattant, bimbót hasaszt
rózsát fest egy nagy kikelet…
csak most kezdődik komolyan.
Óévet írunk még, de már
az új naptárnak ára van,
fedelén új évszám ragyog,
piroslik, mint a hajnalég…
Föl, le… f öl le… föl… Így forog
velünk a nagy világkerék…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me