ILLYÉS GYULA: AZ ÉLET FORDULÓJÁN • (Második konceptus) | Nyugat 1908-1941

ILLYÉS GYULA: AZ ÉLET FORDULÓJÁN •
(Második konceptus)

Ó ti szolgák! szolgák, - szememig emelem
vándor köpenyemet, hova hangos dallal
érkeztem: undorral fordulok meg s futok
az ismerős völgyből -

Hátam és a hegyre görnyedő alakom
más részét mutatva felétek, sietek
már sikos avaron, jeges patak-ágyban, - arcom se lássátok!
mint zsugori rejtem, lopom tova magam
és szívem nemtelen
kéjben hánytorog, hogy emlék se maradjon
utánnam egy hang se! tünjek el örökre
és dalom is vélem, - dalom foszlányai
e csillogó ökörnyálakhoz hasonlón, -

Alacsony sorból jöttem én; ahogyan
ajkamon a dallal megindultam: mintha
minden dombbal egy-egy derengő századot
léphettem volna át, pihegve siettem,
mint valami sürgős boldog üzenettel -
Így akadtam rátok.

Ami még keblemet feszíted, nemes tüz, már futásom segítsd!
verjetek arcomba fagyos cserje-ágak, szítsátok szégyenem -
ó a szabadságról fogtam dalba én itt!

Szóltam s elnémultam s eltakartam arcom.
Tekints le majd reám magasságaidból,
nézz le tiszta legű csúcsaidról reám
te boldog jövendő, akihez indultam!
lássad botlásomat, majd menekülésem -

aki felé megyek, térdemet kezemmel
segítve e csúszós úton, tekints reám,
mutass egy kicsi fényt, hogy kedvem se legyen
visszanézni többé...

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me