MARSCHALKÓ LIA: AZ EMLÉK FELSZABADÍT
Sik teendőim vártáján tompa lesbe merülök, de néha,
Ellankadó karom koszoruit azért az édes multra boritom!
Ilyenkor hullámmézet fal éhem, sürög a moszatszínű
Parton Isten felé a vérem, látom delfinek zafirsikamait,
Szürke rák kavicsidomú potrohát, sziklára kúszó zerge után
Csap képzeletem s elnézem, miként csiszolja egy
Darázs fullánkját a cukros fügefán… Az emlék sirálya
Így röpit át olykor a tél barrikádjain és vágyaim vésője
Már a mirtusz bimbait hasogatja; mályvasziromként
Lilán folyok át a horizont elalvó homlokán és éjjel,
Csillagereszről, elhagyott terheimre letekintek kevélyen!
![Arcanum Newspapers](https://maps-static-cdn.arcanum.com/media/uploads/promo/adt-hu.jpg)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me