KOMLÓS ALADÁR: A NÉMA ŐRÜLT ARCA
bennem, s én csókot akartam, verem-mélyet, sötétet,
világba. Mint összeszaladt őz-csapat, füleltek az erdőkön a fák,
láttam elszörnyedve, hogy alant a föld mély fenekén,
a ringispiles város lámpás kocsmái alól
Egy néma őrült arca. Ráismertem: ő volt… A vonat ablakábul
Láttam: pukkadt pofával nedveket
és míg kelletlen s bosszúsan ki nem rügyeznek az ágak,
És láttam akkor a városokat, a háborút, a szerelem
a néma őrült, mintha csak szappanhabokat eregetne,
játékból. –
Bánom is én már! Vak vagyok már én is és vak az idő!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me