HACSÓ ERZSÉBET: NEM TUDOD MÉG
HACSÓ ERZSÉBET: NEM TUDOD MÉG
Elakadtam a fák közt
s néztem, hogy ők is várnak,
de az ő szárazságukat
itatja már a rózsás köd oszló harmata
és tikkadt szájuk meleg rüggyel telik.
S a lázas éjszakák fájdalma
nem kérdezi honnét jön, kitől.
A szél zizeg,
a fakadás hullámzik rajta.
S én köztük állok.
A szívem úgy ver, fel akarok kiáltani,
de torkomban hamuvá pernyed a szó.
És sohasem tudhatod meg,
hogy melletted álló fa akartam lenni,
kérdésnélküli tárt vágyakkal
sebzett, boldog szájjal.
s néztem, hogy ők is várnak,
de az ő szárazságukat
itatja már a rózsás köd oszló harmata
és tikkadt szájuk meleg rüggyel telik.
S a lázas éjszakák fájdalma
nem kérdezi honnét jön, kitől.
A szél zizeg,
a fakadás hullámzik rajta.
S én köztük állok.
A szívem úgy ver, fel akarok kiáltani,
de torkomban hamuvá pernyed a szó.
És sohasem tudhatod meg,
hogy melletted álló fa akartam lenni,
kérdésnélküli tárt vágyakkal
sebzett, boldog szájjal.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
