ILLYÉS GYULA: IGEN, HAZAÉRTÉL… | Nyugat 1908-1941

ILLYÉS GYULA: IGEN, HAZAÉRTÉL…

Előbb a kalapot, aztán a kabátot,
aztán nyakkendőmet tettem le a székre.
Hazaértem. Anyám gyors főzéshez látott,
hallatszott a tojás vidám sercegése.

Nyitva volt az ablak, künt liba csapkodott
a házvégi ólban, ugattak a kutyák.
Ültem csak merengve, az ismerős zajok
hozzámnyultak s lágyan vetkőztettek tovább.

Fáradtan hajtottam a viaszos vászon
hűs lapjára arcom, átadtam magamat.
Apró pöfögéssel ment tova a tájról
utolsó emlékem, az estéli vonat.

Ültem csak egykedvüen s éreztem, hogy kedves
ujjak szivem körül babrálnak már s róla
fejtenek valamit… ültem mosolyogva
mint ki elérkezik egy szép értelemhez.

Hogy mit is értettem? Hallgattam egy szelid
tehén szuszogását a tiszta nagy estben
majd egy kisded-sirást… Hallgattam a csendben
a nyugvó szegénység halk csobbanásait…

Ültem s fülemen át fürge gondolatok
sürögtek, mint fényes halak és madarak,
néha-néha majd elnevettem magamat
egyik-másik oly vig volt, ugy csiklandozott.

Igen, hazaértél… ilyesmit értettem –
ó forró szegénység, ömölj által rajtam!
életem, jövendőm a te sodrodban van
s itt-ott benned csillog most is ifju kedvem…

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me