ILLYÉS GYULA: KOLDUSOK
ILLYÉS GYULA: KOLDUSOK
Jöttek a koldusok naponta,
nyakukban kétfelől tarisznya, –
harsogva, fennen énekelve
ereszkedtek a kicsi völgybe.
nyakukban kétfelől tarisznya, –
harsogva, fennen énekelve
ereszkedtek a kicsi völgybe.
Jöttek egyenként s libasorban
nagy porfelhőt verve a porban,
fujtak hosszu szent éneket,
jósoltak szörnyü éveket.
nagy porfelhőt verve a porban,
fujtak hosszu szent éneket,
jósoltak szörnyü éveket.
Nyakukban kétfelől tarisznya,
elől-hátul hatalmas tarka
szélfutta zacskók sónak, lisztnek
és kendők, mik csattogva lengtek!
elől-hátul hatalmas tarka
szélfutta zacskók sónak, lisztnek
és kendők, mik csattogva lengtek!
Mintha csak a szél hozná mindet:
zacskók, szütyők és rongyos ingek
szárnyai között tántorogtak,
egy szellőszóra föllobogtak.
zacskók, szütyők és rongyos ingek
szárnyai között tántorogtak,
egy szellőszóra föllobogtak.
Szinte repdestek, énekelvén!
Azóta is igy képzelem én
az angyalokat, – öregeknek,
énekelnek és kéregetnek.
Azóta is igy képzelem én
az angyalokat, – öregeknek,
énekelnek és kéregetnek.
Jöttek botozva nagy botokkal,
egy lábavesztett köztük lóval,
kicsi szekérben, mint egy bálvány,
kövéren, sötéten kántálván!
egy lábavesztett köztük lóval,
kicsi szekérben, mint egy bálvány,
kövéren, sötéten kántálván!
Nem kért az semmit önmagának,
csak egy kis szénát a lovának,
egy kis szénát a saroglyába,
hol már egy fél petrence álla.
csak egy kis szénát a lovának,
egy kis szénát a saroglyába,
hol már egy fél petrence álla.
Sánták érkeztek nagy mankókkal
és vakok sápadt kis lányokkal,
ők nyujtották a csempe bögrét,
a kanálnyi zsirt belekenték.
és vakok sápadt kis lányokkal,
ők nyujtották a csempe bögrét,
a kanálnyi zsirt belekenték.
És némák, akik csak hörögtek,
bujosdi könnyeket töröltek
és mutogattak a torkukra,
majd a távolba, majd hasukra.
bujosdi könnyeket töröltek
és mutogattak a torkukra,
majd a távolba, majd hasukra.
És undoritók, oly sebekkel,
akikhez már a szegény ember
fia-leánya mer csak szólni,
a szörnyü kézbe krajcárt nyomni.
akikhez már a szegény ember
fia-leánya mer csak szólni,
a szörnyü kézbe krajcárt nyomni.
És őrültek, kik fintort vágva
csak beröhögtek a konyhába;
követeltek, ha meg nem kapták,
a szemérmüket mutogatták.
csak beröhögtek a konyhába;
követeltek, ha meg nem kapták,
a szemérmüket mutogatták.
És bohók, játszik, komor szentek,
kik nagy rózsafüzért cipeltek,
s özvegynők, hülyék, össze-vissza,
dalolva, zengve, sipitozva.
kik nagy rózsafüzért cipeltek,
s özvegynők, hülyék, össze-vissza,
dalolva, zengve, sipitozva.
Jöttek csak jöttek, egyre jöttek,
micsoda földről özönlöttek,
mily szörnyü multból, ahol karjuk
elmaradt szemük, lábuk, orruk.
micsoda földről özönlöttek,
mily szörnyü multból, ahol karjuk
elmaradt szemük, lábuk, orruk.
Mily vad világból, amely ottan
kezdődött fent a domboldalban,
hol az országut kanyargott el
tele varázzsal és veszéllyel.
kezdődött fent a domboldalban,
hol az országut kanyargott el
tele varázzsal és veszéllyel.
Jöttek bőgve, a vad csatából
rettentő ütések nyomával,
mint dorongolt eb a kertvégbe
a szegénynépek küszöbére.
rettentő ütések nyomával,
mint dorongolt eb a kertvégbe
a szegénynépek küszöbére.
Volt köztük régi rab és elvert
pap és olyan ki ölt már embert,
hajdani dáma és diák is
és volt köztük egy vén betyár is.
pap és olyan ki ölt már embert,
hajdani dáma és diák is
és volt köztük egy vén betyár is.
Jöttek s mentek üvöltve, – s mégis
hogy mentem volna vélük én is
el, ki a messzi nagy világba
egy próba-szerencse csatára.
hogy mentem volna vélük én is
el, ki a messzi nagy világba
egy próba-szerencse csatára.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
