2.
2.
Jobb is nekem, hogy vége már a nyárnak,
a levelek, ha holtak is, de szállnak,
az ifjuságom, lám, hogy elsuhan!
A nyár, a nyár oly forró, ragyogó volt,
mig én a nyárban, mint az elfogyó hold,
csak múltam csendben és magánosan.
a levelek, ha holtak is, de szállnak,
az ifjuságom, lám, hogy elsuhan!
A nyár, a nyár oly forró, ragyogó volt,
mig én a nyárban, mint az elfogyó hold,
csak múltam csendben és magánosan.
Mert ránkpirit a nyár, az emberekre,
mindig meghal s mindig erős a kedve,
teremt örökvarázsu dolgokat.
Dolgát nyugodtan széttekintve végzi,
magát az ember mindig ujnak érzi,
izgul a sárban s mégis ottmarad.
mindig meghal s mindig erős a kedve,
teremt örökvarázsu dolgokat.
Dolgát nyugodtan széttekintve végzi,
magát az ember mindig ujnak érzi,
izgul a sárban s mégis ottmarad.
Elfáradt, ime, dőrén elomolva
a szolgaságba, sárba és nyomorba,
örök sötétség, mely már megvakit!
Megszégyenit az ősz is, minden évszak,
mutatva mind az ember szégyenét csak,
örökké játssza forradalmait.
a szolgaságba, sárba és nyomorba,
örök sötétség, mely már megvakit!
Megszégyenit az ősz is, minden évszak,
mutatva mind az ember szégyenét csak,
örökké játssza forradalmait.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
