FENYŐ LÁSZLÓ: FEKETE-TENGER…

Full text search

FENYŐ LÁSZLÓ: FEKETE-TENGER…
Fekete-tenger,
te folyékony üvegkoporsó
melybe fáradt Dunánk halni tér szüntelen,
koszorút ejtek rád, de nem gyászkoszorút,
szemem szineiből ejtem e koszorút,
magad is színjátszó – be nem tellve nézem
csendesen fonódó alakzataid
merő érc majd tajték változásait
s kékséged, mily árnyalatos
és érzelmesség benne semmi sincs…
Izleltem én a föld termékeit,
egyszerű s különös gyümölcsöket,
pár ritka táj nyüzsgését és magányát,
néhány elmúlhatatlan csillogást;
Luba, bolgár leány, nap-feketített
bőröd szagoltam oly közelről, mint midőn
valaki egy vadrózsa-ágra ráhajol…
És most a tenger is… Megadatott!
Hogy könnyebb legyen majd az elmulás,
mert elmondhatom ím:
ízleltem és láttam imitt-amott,
ami e földön ízlelni s látnivaló.
Nos itt vagyok.
Legyen ennyi elég.
Talán belém-áll nagy lélegzeted
s aprózott, táncos reszketéseid
ismétli és megőrzi életem…
(St. Konstantin, Fekete-tenger, augusztus)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me