I. SZEMLÉR FERENC: TAVASZI LÁZONGÁS
mint tavaszi, víg vigalomba
menő menyecskék arca s a lomha
égen repdes a felhők fehér galambja.
a város fekete közepében
s úgy tart az élet kemény kezében,
mint gyeplős kocsis lovát szekerében.
rügyeimre kés les, a metsző
hideg szél rázza a rezgő
leveleket, időm zord és ijesztő.
de felleges, árnyas az estve,
bujdokol a csillagok ezre
felhők közt résre keresve.
futna farkával a földet seperve,
az ember is kitörne, ha merne,
de merre? de merre? de merre?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me