FODOR JÓZSEF: BESZÉLGETÉS AZ ERDŐVEL

Full text search

FODOR JÓZSEF: BESZÉLGETÉS AZ ERDŐVEL
Drága régi erdőm, emlékszel-e még,
Emlékszel a mult szerelemre:
Mikor gallyaidban a tavasz zenélt
S forrott az életnek a nedve;
Amikor kijöttem s zöld mohák között
Leültem árnyadba vidáman,
Szívem tervekkel volt dúsan ötvözött
S az élés jóize a számban?
Mikor, mint tüzszikrák zöld láng közt, repült
Száz madarad lombodban szerte
S szép patakod folyékony csillaga dült,
Aranyhomokot hordva medre:
Mintha a perc boldog mézét hordaná,
Mit örömben kisírt, egy szellem,
Futva, ezüst kötényben valahová,
Hogy már soha többé ne leljem.
S nem, nem lelem soha többé: már tudom;
Zöld üreid némán ásitnak
S reszketve int itt-ott gazos utadon
Egy virág, mint eltorzult csillag:
Mint az életben szétfoszló álmaim,
Miket már nem tudok követni –
S itt állok a föld üres határain,
Bennem s körülöttem a semmi.
Itt állok, már többé nem virítva föl,
Csak a gondok jönnek süvöltve,
Mint a szél, mely benned ágakat őröl,
Erdőm, s levelet dob a földre:
Leveledet, itthagyva a tél előtt,
Mezítlenül, puszta hidegben –
Mint e létben a rólam levetközött
Meleg álmok s remények engem!
Zugliget, szeptember

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me