REICHARD PIROSKA: TALIGÁS LOVAK
REICHARD PIROSKA: TALIGÁS LOVAK
Épülő sarokház udvara szemben;
két kapuján ki, be s ki lassú ütemben
eleven lánc tekerődzik naphosszat:
lovacska, taliga, lovacska; visznek és hoznak
földet, homokot, földet s talán ezer éve hordják,
olyan búsak, keshedtek. És olyan egyformák,
mintha egyetlen egy ló végtelen türelme
száz részre szakadva száz terhet cipelne.
Innen, a harmadik emelet magasából,
játék-lovacskák ütött-kopott fából,
kiket dobozából kirak és forgat gyermeki kéz, –
s mégis száz külön élet és száz szenvedés.
két kapuján ki, be s ki lassú ütemben
eleven lánc tekerődzik naphosszat:
lovacska, taliga, lovacska; visznek és hoznak
földet, homokot, földet s talán ezer éve hordják,
olyan búsak, keshedtek. És olyan egyformák,
mintha egyetlen egy ló végtelen türelme
száz részre szakadva száz terhet cipelne.
Innen, a harmadik emelet magasából,
játék-lovacskák ütött-kopott fából,
kiket dobozából kirak és forgat gyermeki kéz, –
s mégis száz külön élet és száz szenvedés.
Most minden reggel keréknyöszörgésre riadok,
(láncszem vagyok én is, vár a robot,)
szemem még telve távoli álombeli fénnyel
s szorongva kérdem: szegény lovacskák álmodnak-e éjjel?
s van-e nappali álmuk, van-e vágyuk, emlékük,
könnyiteni hámjuk, elverni az éhük?
s mig lehajtott fejjel lassan bandukolnak,
mondják-e magukban: holnap… talán holnap…
(láncszem vagyok én is, vár a robot,)
szemem még telve távoli álombeli fénnyel
s szorongva kérdem: szegény lovacskák álmodnak-e éjjel?
s van-e nappali álmuk, van-e vágyuk, emlékük,
könnyiteni hámjuk, elverni az éhük?
s mig lehajtott fejjel lassan bandukolnak,
mondják-e magukban: holnap… talán holnap…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
