FENYŐ LÁSZLÓ: EMIGRÁNSOK
Berlinben hajdanán,
megbújva, mint az üldözött,
kávéházak zugán,
kábítva keser lelküket
füstön, kávén, dumán.
és tengerpartokon
ődöngnek templomok homályán,
hófútta útakon –
holnap hálnak a híd alatt,
vagy az ucca-padon,
hűtlenjük a haza
s olyik, mint pille láng körén,
halálba hullana,
hazája az a messzi láng
amelybe hullana.
és kifut a higany,
így szóródtak szét százfelé:
menekülő higany –
s leltek se jó, se rossz hazát
Európa honaiban.
hitük bolondjai,
keresse bennük más, mi rossz
a politikai,
én láttam, sírva, egyiket
borára hajlani
el nem felejthetem
bökős, keserü bajuszát,
s az a két szürke szem!
Merengtem rajt, mint odakünn
a vas szürkületen…
akik elől lezárt
a politika itt meg ott
egy-egy országhatárt,
futóhomok-sorsotok a
sorsomig idefájt,
benneteket a tér,
én a nyelvben leltem hazát,
bennetek egy hit él –
majd oly honban találkozunk, hol
nincs se idő, se tér.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me