József Attila: A bűn

Full text search

József Attila: A bűn
Zord bűnös vagyok, azt hiszem
és jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
hogy bűnöm odavan.
Tudom, hogy a bűn nem vitás,
de bármit gondolok,
érzem, hogy ez valami más,
tán együgyü dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
a bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
Ellopták tőlem és talán
éppen a vad tömeg –
mégis szemébe mondanám:
Add vissza bűnömet!
De csak meglelem egy napon
az erény hősein.
A kávéházba meghivom
majd ismerőseim.
S kitárom, túrva, mint a bolyt:
«Megszúrtam az apám
s elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.»
«Leszúrtam, nem is szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.»
Igy szólok s várom – várni kell –
ki fut, mert dolga van;
érzem majd, ki tünődik el;
ki reszket boldogan.
S talán találok valakit,
ki szemmel, melegen
jelez majd ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen.
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyü nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van,
na fáradjon velem.
Majd én föloldozom magam.
A bűn kétségtelen.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me