ÁRKÁDIA
ÁRKÁDIA
Agancsok és líra. – Érdemes néha a napilapok Vadászat c. rovatát is böngészni. Megtudjuk például ebből, milyen gazdag érzelmeket s komplikált lelki hatásokat válthat ki akár egy őzbak vagy szarvasbika agancsa is.
Ime két idézet, egyik a tavaszi, másik az őszi szezonból. Pünköst körül a «kapitális őzbak» aktuális:
«Vadászat a selejtezés is, a satnya, beteg, kiöregedett egyedek, életképtelenek lelövése, de legboldogabb a vadász a kapitális bak ravatala felett. Nehéz leírni azt az érzést, ami akkor járja át a vadászszívet, amikor a szív gazdája – kalapja mellett vérbemártott cserlevéllel, gyöngyvirággal – a kapitális bak vastag, fekete, dúsan gyöngyözött agancsát markolássza».
(Pesti Napló, Vadászat, 1936. ápr. 25.)
Ősszel viszont a szarvasbika van soron:
«A legjobb bikát eddig az idén Kunder Antal miniszteri tanácsos lőtte Simontornyán, a nagyszékelyi erdőrészben. – Már a tavalyi kiállításon is találkoztunk néhány jó aganccsal, melyeknek viselőit Kunder Antal ejtette el, mely ugyancsak amellett bizonyít, hogy Kunder Antal – bizonyára valami veleszületett vágy folytán – régi tisztelője és alapos ismerője a szarvasbikának, mert nem véletlen az egészen, ha valaki gyakorta találkozik erős szarvassal. Az idén Lengyelországban is lőtt egy szarvast Kunder Antal. A lengyel szarvas, mely a Kárpátokban esett, még fenségesebb az aranyérmesnél. Tömörebb, szárai – azok a vastag szárak, melyek alig markolhatók meg – egyenletesebbek és a szabálytalanul szétterülő korona több őserőt árul el. A másik nehezebb, – elsődíjas – a kárpáti sokkal több fenséget árul el. Nehezen tudna választani közöttük az ember!»
(Ugyanott, okt. 10.)
Érdekes megállapítás a tiszteletről. – A tisztelet valóban különös érzelem. Kunder Antal például, mint imént olvastuk, régi tisztelője a szarvasbikának, de ez az érzés nem akadályozza meg abban, hogy, ha teheti, a mélyen tisztelt szarvasbikát agyon ne lőjje. Nem csodáljuk, ha Bozzay Margit, a kitünő írónő, a kérdés tüzetes tanulmányozását ajánlja.
«Közben persze gondolkozni is kell valamicskét az olvasottakról. Ilyenformán egészen érdekes megállapításokat tehetünk.
Elsősorban azt, hogy minden embert vagy majdnem minden embert a tisztelet szempontjából kétfelé kell vágni».
(Tekintélytisztelet c. cikk, okt. 4.)
A felfedezés csakugyan meglepő, s hisszük, hogy feltűnést is fog kelteni.
Reálizmus. – Hogyan képzeli el az író (bizonyára nő!) a detektív és a gyanusított lelki viszonyát:
«Nyugtassa meg a lelkét, asszonyom, – szólt különös részvéttel (már mint a detektív). – Mindent elkövetek az érdekében».
«Az asszony térdre roskadt».
«Hogy ennyi jóság van a szívében! – jajdult föl csendesen. – Ki lehet ön, hogy így lehajol a szenvedőkhöz?»
«Én az igazság katonája vagyok – tette kezét az asszonyra, aztán eltűnt, csak az ajtónyíláson sugárzott vissza mégegyszer a szeme».
(Őserő, Fekete Orchidea, regény, írta: Izisz.)
Korunk szelleme szól hozzánk a plakátról is:
«Vendéghivogató igaz magyar disznótorra!
Én, ifj. Balázs Antal cégéres vendégfogadós a Hűvösvölgyben, ezúton adom tudtára kinek-kinek, hogy Octóbris (?) havának 17-ik napján, szombaton, egész nap, reggeltől bele az éjszakába
disznót öletek, vagyis disznótort tartok.»
(Ha ló nincs, jó a szamár is. Ha embert nem lehet, jó a disznó is.) Tehát:
«A hentesmunkát magyar böllérmester végzi a következő időrendben:
10 órakor délelőtt lesz a szúrás.
1/411 órakor délelőtt lesz a pörzsölés vagy koppasztás, vakarás,
3/411 órakor a hasítás, bontás és tagolás» – és így tovább.
Polgárháború gondos rendezéssel:
Kép, mellette magyarázó szöveg. A kép szabad teret ábrázol, a téren hullák feküsznek; a szöveg pedig azt mondja, hogy: «A Madrid felé vezető országutak mentén, az árkokban, már mindenütt holttestek jelzik az elkövetkező szörnyű harcokat.»
(8 Órai Ujság, 1936 október 27.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
