REICHARD PIROSKA: SÍREMLÉK
emlékek sűrü, nehéz köde gomolyog
jeltelen sírjuk felett.
az éjből, a ködből holdas fénykörben
halavány ragyogással
elsőnek a hitves arca merül fel.
de búcsuzó szeme még
gyermekét, férjét hívja, keresi:
– Értetek éltem s hiába, –
sóhajtja feléjük a keserü ajak.
gyermeke büszke szemében,
most már csak a könnye pereg:
– Élni akartam, magamért, magamnak
s hiába vártam az életemet. –
S karja könyörgőn tárul apja felé.
kettős kín árkolta sötétre:
– Értetek élni nem tudtam
s nem tudtam élni nélkületek…
örök gyötrelmét sírva-siratván
összeborul és éjbe enyész.
jeltelen sírjuk felett
feledés sűrü, nehéz köde gomolyog.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me