RÉDEY TIVADAR: BÚCSÚ ESTI KORNÉLTÓL
se nyafka fuvolákkal
te tőled, Esti Kornél,
nem illenék bucsuznom,
hozzád csak izgatottabb
és lüktetőbb dal illik,
anakreóni ritmus
riadt szívdobbanása,
mellyel versenyt dobogni
talán csak a tulajdon
hangod lehetne méltó.
ezt mondanád:
«Barátim,
így múlik minden ím el,
ez hát, amit mi költők
sóhajtozók, üvöltők,
kergettünk annyi rímmel!
Cinizmus ez? barátim,
tudom, tudom, cinizmus;
de már mi megtanultuk
mercutiói gőggel
hősnek csak azt becsülni,
ki a hazug gyümölcshéj
káprázatát lehántva,
kemény magot ropogtat.
Feltörni ő se bírja,
mivel feltörhetetlen,
de borzoltabb ideggel
és élesebb szimattal
megsejti, mi van abban
a sérthetetlen
és érthetetlen
magban.
Túl életen, halálon.
De én se fecsegem ki,
tőlem se hallja senki!
Ha száll a nap, ha hold kél,
kutassa csak tudatlan
a többi Esti Kornél,
ahogy magam kutattam:
emberben és világban,
nyarakban és telekben,
friss budai szelekben,
Üllői úti fákban!»
S mi némán
tekintenénk utánad,
messzebbre már a sírkert
kaszárnyaudvaránál,
hol daltalan november
ködébe fúlt virágok
árnyában Esti Kornél
sírjának is csak annyi,
egy öl csupán a hossza,
akár a többi sírnak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me