RÉDEY TIVADAR: VALLATÓ

Full text search

RÉDEY TIVADAR: VALLATÓ
Magam most egy bölcs karosszék
békéjében vallatom,
süssön bár nap, vagy havazzék:
nincs tükrözni ablakom;
mindent b e f e l é irányzok,
tükröt és tekintetet,
gyóntatom agyondohányzott,
rakoncátlan szivemet.
Még dobolja messze évek
tűnő ütemét, pedig
nyelte bűnnek és erénynek
számlálatlan mérgeit,
még dobolja dadogóan,
úntalan, de hasztalan,
ablak sem kell s érzem: hó van,
tél, magány és este van.
Ablak s lélek oly homályos:
tél, magány és este lett,
nem gyönyör, s ha az: halálos
szőnöm késő versemet:
fájdalomból ragyogó szál,
féregkínból szőtt selyem,
vén szivemben így gubóz már
ifjuság és szerelem.
Hallgattál gyermekkorodban
zümmögő selyemgubót?
Benne vég és kezdet dobban
búcsuzót és indulót;
úgy vergődi fel dalát a
lelkem pusztulása már,
mint csillámló fonalát a
pusztuló selyembogár.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me