† BÉKY ZOLTÁN +: VERSEK
Puha a hölgyek selyemágya,
De rossz, a félős kis gyereknek
Betörni a hideg világba.
De nagynak lenni is nehéz:
Két gyönge kéz és két gyerekszem
Csak visszahuz, csak visszanéz.
De ha az élete üres lett,
Úgy megtölti valami kis fény,
Hogy kiskorára visszaleshet.
Hogy régi földje csöppnyi rét már.
S a másvilágra visszasétál.
És nincsen abban semmi friss iz,
Akár kopár kutakba néznék,
Hol elfogyott a semmi kis viz,
És nem tudott előre kapni,
Tul a káván, a gémeken túl
A szikkadt földbe beharapni.
Vagy pocsolya az óceánja,
De valahogy kitör a földből,
Vagy a termékeny föld kihányja.
Egy-két csillag hallgatja csöndben
A békák egykedvű dalát.
Vagy fut előttem: az a pár nap
Szines betükkel legyen irva,
Mint ünneplő, igaz vasárnap.
Kár, hogy nem tudott megeredni,
De tudja Isten – jobb-e az:
Rokkant szivvel megöregedni?
Korty füst se érjen a tüdőig
S nem jajdulni föl boldogan, ha
Valami a szivhez ütődik?
Mint lepke szárnyán gyönge sóhaj,
De az utolsó integessen
Picike, piros lobogóval.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me