Devecseri Gábor: Elkerült a víz | Nyugat 1908-1941

Devecseri Gábor: Elkerült a víz

Elkerült a víz, finom
csillámait csak oldalamra szórja,
kis sziget vagyok, bizony,
kit el nem önt, csak átölel folyója.

Kétfelé tekinthetek,
vagy alhatom. Szelid az ár, ha alszom:
habja mint arany remeg
s ezüstre váltja szép szinét az alkony.

Lám, a többi partokat
megedzi szél, nap, elborítja hullám:
esti óra tartogat
s a dél unalma permetezve hull reám.

Rugdalózzam ellene?
A félelem szoritja torkomat csak:
változás jön, ám vele
együtt a rossz hatalmak is lecsapnak.

egy nap, utrakelve, tér
s tajték fölött nem is pihenve úszom
évekig. Sugár kisér
s merész madárcsapat, veszélyes úton.

Szörnyeteg tanitja friss
gonoszra kisfiát, a felszinen jár
elkapatva, rám nem is
tekint, sörénye tarka káka, hínár.

Mélyresujtom. Uj s szelid
világ merül föl, elfeledve még ép
és kitárja vizeit
fogadni drága harcgyötörte népét.

Szük patakba térek ott,
a parti bokrok kettős árnya hull rám,
napsugárral foltozott.
S vagy megtalálom réteit, hol uj nyáj

s könnyükedvü pásztorok
törvénye béke, tápláléka nektár,
vagy letörve hallgatok
és elhiszem mindazt, amit tudok már.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!